Tiszavasváriban szolgálnak a nyíregyházi ikerlányok

Első látásra talán nem, de kettejükkel szemben ülve hamar feltűnik: ők bizony ikertestvérek. A pillantásuk, a mosolyuk, de még a hanglejtésük is hasonló, gesztusaikról, mozdulataikról nem is beszélve, a kettejükből áradó harmónia pedig lenyűgöző. – Barátnők is vagyunk, de ennél persze többről van szó. Néha a másik gondolatát is megérezzük – magyarázta Támba Cintia őrmester, a Tiszavasvári Rendőrkapitányság rendészeti osztály megbízott segédelőadója a Zsaru Magazinnak, majd két perccel idősebb nővérére nézett. Összemosolyogtak.

– Örültünk, hogy az óvodai csoport után az általánosban is egy osztályba kerültünk, és ez a középiskolában is folytatódott, mert mindketten a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium spanyol tagozatán érettségiztünk – tette hozzá Támba Regina őrmester, a rendészeti osztály közrendvédelmi alosztályának járőre.

A nyíregyházi lányok középiskolai tanulmányaik alatt határozták el, hogy a rendőri hivatást választják, elvileg viszont hamarabb megpecsételődött a sorsuk.

– Édesapánk, Támba Róbert 23 éven át szolgált rendőrként, és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi technikusaként szerelt le főtörzszászlós rendfokozatban – mondta Cintia. – Sok munkatársa fordult meg nálunk, és ahogy múltak az évek, ismerősként tekintettünk apa kollégáira. Természetesnek vettük, hogy rendőrök vannak jelen az életünkben.

– Aztán a bátyánk is rendőr lett – fűzte hozzá Regina. – Őt is Támba Róbertnek hívják, és járőrvezetőként szolgál a Készenléti Rendőrség Regionális Bevetési Igazgatóság bevetési főosztály bevetési osztályán, de rendelkezési állományban van, mióta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar közrendvédelmi szakirányán tanul.

Cintia elmondta, először benne tudatosult, neki való lenne a rendőri hivatás, majd később testvére is azt mondta, megpróbálja. A Támba ikreket 2020-ban egyszerre vették fel Miskolcra a kétéves tiszthelyettesi szakképzésre.

– Ott összeférhetetlenség, illetve az önállóság erősítése miatt külön osztályba kerültünk – idézte fel Cintia, hozzátéve, ennyi közös év után ez furcsa volt nekik, de természetesen elfogadták, és bele is rázódtak.

– Ez volt az első olyan helyzet az életünkben, amikor az önállóság jelentőségével szembesültünk – érzékeltette Regina. – Persze nem arról volt szó, hogy attól tartottunk volna, egyénként nem állunk helyt, hiszen pontosan tudtuk, hogy egy rendőrnek önállóan is el kell járnia. Azt éreztük szokatlannak, hogy bár ugyanazon a képzésen veszünk részt, csak évfolyamtársak lehetünk.

Tavaly nyáron szereltek fel a Tiszavasvári Rendőrkapitányságra. – Az évfolyamunkról hatan töltöttük gyakorlatunk utolsó negyedét a Tiszavasvári Rendőrkapitányságon, illetve annak őrsein, én például a Tiszalöki Rendőrőrsre kerültem – vázolta Cintia. – Mellesleg mind a hatan, akik itt voltunk gyakorlaton ide is szereltünk fel 2022. június 4-én. Én Tiszalökre, Regi pedig a városi kapitányságra.

– Már a miskolci technikumban sokat beszéltünk róla, milyen jó lenne, ha egyszer mindketten egy kapitányságon szolgálnánk – emlékezett Regina. – Sejtettük, hogy ez egyszer összejöhet, aztán hamarabb sikerült, mint gondoltuk volna. Szerencsénk volt, hogy a tiszavasvári kiemelt fontosságú kapitányság, és hogy tavaly több fővel kellett feltölteni az állományt.

Nem sokáig szolgáltak különböző állomáshelyen. – Kellemesen meglepődtem, amikor április közepén hivatott Drótár Attila alezredes, a Tiszalöki Rendőrőrs parancsnoka, és közölte velem, hogy segédelőadót keresnek a rendészeti osztály szabálysértési előkészítő részlegébe, és rám gondolt – idézte fel Cintia. – Örültem a lehetőségnek, és természetesen vállaltam. Így esett, hogy május óta én is itt szolgálok a Tiszavasvári Rendőrkapitányságon. Regivel csak tíz hónapig voltunk távol egymástól.