Előadja: a rendszerváltozás utáni magyar politika legérdemesebb művésze.
Aligha véletlen, hogy pénteken a miniszterelnök hivatalos – már több mint 600 ezer követővel rendelkező – Facebook-oldalán megosztottak egy legalább kétféle módon értelmezhető videót. Az Orbán Viktor kampánymeneteléséből összevágott, „Kampány. Nem rendezői változat” című anyag rafinált, duplafenekű kiszólás, a kormányfő hű tükörképe. Egyszerre szembesít Orbán folyamatosan előcsibészkedő humorával és könyörtelen szemléletmódjával, baráti csipkelődésének közvetlenségével és törzsfőnöki kinyilatkoztatásainak megfellebbezhetetlenségével. Tanulhatatlan: ez az orbán viktorság maga.
Első jelenetünk szereplői: Orbán Viktor miniszterelnök, Fürjes Balázs kormánybiztos, Tarlós István, Budapest főpolgármestere és Patyi András, a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) elnöke, egyben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora.
Helyszín: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem folyósója.
– Olvasom az újságban, hogy Patyi megbírságol. Én ezt látom – mondja OV, miközben maga az érintett, Patyi mellette halad és Tarlóst hallgatja. A miniszterelnök ezt Fürjesnek címezi, de úgy, hogy Patyi is hallja.
– Én nagyon sajnálom, miniszterelnök úr – reflektál az érintett kissé színtelen hangon, de már jön is a vágás. Orbán arra a 345 ezer forintos büntetésre utalt, amit egy óvodásokkal készült kampányvideó miatt szabtak ki rá.
Második jelenetünk szereplői: Orbán Viktor, Tarlós István, Patyi András és egy bizonyos „Tóni”, valószínűleg Rogán Antal, a miniszterelnök kabinetfőnöke.
Helyszín: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyik terme, ahol fogadást tartanak.
– Tóni, rosszul tudjuk, hogy a Patyi bírságolt engem a választási bizottságban? Nem így van? – szúr OV ismét gyomortájékra.
– Én? – kérdezi értetlenkedő hangon Patyi, s mintha segélykérően nézne a „Tónira”. Snitt.
Harmadik jelenetünk szereplői: Orbán Viktor, Patyi András, Fürjes Balázs és Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester, a Fidesz budapesti elnöke.
Helyszín: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mögötti Orczy-park, az urak autóval haladnak el a kalandpark kötélpályája előtt.
– Én is végigcsináltam, nem is egyszer – utal Patyi a kötélpályákra.
– Tényleg? – így OV.
– Én félek ott fönn egyébként, egy szál dróton lógni… – hallhatjuk Patyit.
– Nem is neked csinálták, bírság-bajnok – gyomrozza meg újból a rektort.
– Köszönöm.
Fürjes és Kocsis egymást figyelve kárörvendően röhögnek egy üléssel hátrább, jókedvüket nem titkolják. Érezhető a dolog szívatás-jellege, s talán az is, hogy Fürjesék nem először tanúi ilyesminek.
Arra, hogy OV folyamatosan sulykolja a környezetének, lépten-nyomon érezteti, ki a főnök? Vagy legyünk büszkék a miniszterelnök úrra, aki a legádázabb migránstámadás idején is ennyire laza? Az ebolás niggerek talán már meg is erőszakolták az első gyereklányokat az Orczy-park bejáratánál, de Viktor még ipariban tolja a humorbonbokat, ezt kellene értékelnünk? Netán azt jegyezze fel minden közszolga a kis noteszébe, hogy OV figyel, előbb-utóbb pedig jön, lát és megkínozza kicsit azt, aki ellenvéleményt megfogalmaz vele szemben? Vagy csak annyit szerettek volna közölni, hogy nyugodjunk le, nem Észak-Korea ez, különben Fürjes és Kocsis tinédzseres nevetgélés helyett diónyi zabszemmel a seggükben, kussban ültek volna OV mögött?
S az egyetlen érdek, ami ezeket a jeleneteket összevágta, mindössze az volt, hogy senki ne tudhassa, melyik a főnök valódi arca. Pontosabban: hogy mindegyiket elhihetővé tegye.
Ratalics László