Bűbáj Bahama Mama módra

Cívishír

2021.03.08. 08:40

Bűbáj Bahama Mama módra
„Legalább érezni akarja az illatát. Emlékeztetni magát arra, hogy él. És feladata van.” (Illusztráció: Freepik)

Nők: akik mellett fiúból férfivá születhetünk.

Hirdetés

Hirdetés

Kellemetlen meglepetés – a lány pontosan érkezik. A fiú szeretett volna valami vicceset mondani a kaputelefonba, de addig állt a forró zuhany alatt, hogy még csak egy perce ugrott az alsónadrágjába is. Nyitom, szól bele, miközben kapkodva áthúz a fején egy atlétát. A lány tempós, egy perc se kell, hogy feltalpaljon a harmadikra, a fiú éppen begombolja a farmerját és meghúzza az övét, amikor a nappaliba lép a nyitva hagyott bejárati ajtón át. Majd megöleli: kemény mellei a fiú szívét nyomják. Emez gyorsan kibontakozik a szorításból. De végigsimít a derekán.

A lányé a fürdőszoba. Miközben átöltözik és beteszi a kontaktlencséjét, pár pillanatra kihajol, egy szatyorban keres valamit. Törölközőbe csavarta magát; alacsony, de arányos, erős combokkal, széles csípővel, alabástrom bőrrel, a nyakán apró pettyekkel. Miközben előrehulló mellein tartja a törölközőt, a fiúra somolyog, ő vissza. Szívesen nézné még a lányt, de büszkébb és szemérmesebb annál. Amaz tökéletesen tisztában van mindennel. Egy fekete hajszálát a fiú később megtalálja a csempén. Percekig tartja a tenyerén.

Amikor elkészülnek, a fiú autójába ülnek. Egy közeli városba tartanak egy közös barátjuk 30. születésnapjára. Akkora parti lesz, hogy kisbuszok hozzák majd vissza őket. A fiú még mindig forrónak érzi a bőrét. Kevés parfümöt használt, ahogy szokott, de a lány közelsége, hangja, a haja illata annyira izgalomban tartja, hogy egy csepp izzadtság gurul végig a gerincoszlopán. Megdicséri a ruháját: átlós levélmintás tunika széles V nyakkal, az anyagából való övvel, sötét, sztreccs nadrággal. A lány hozzáhajol, mennyire érzi, sóhajt mélyet, hogy a fiú frissen fürdött.

Az úton munkahelyi dolgokról beszél a lány. Tulajdonképpen röviden elmondhatná, de a jelentéktelen részleteken is olyan akkurátussággal megy végig, mintha fontossággal bírnának. Élvezi a fiú figyelmét. Pedig máskor éppenhogy erőssége elkülöníteni a lényegest a lényegtelentől. A fiú azonban nem arra figyel, amit mond. Már a lakott területen kívül, egy erdősávnál járnak a sötétben. A szembejövők reflektora vakít, az eső csepereg.

Éppen olyan könnyed, személytelen most a lány hangja, állapítja meg, éppen az a visszavonhatatlanság játszik most benne, mint amikor két nyárral korábban kedvesen elmagyarázta neki, hogy ne is reménykedjen.

Az emlékre, miközben kikerül egy vészvillogós autót, megrázza a fejét. Azután egyszerre próbál visszakapaszkodni a lány monológjába és távolítani a gyomrától a jeges, bénító indulatot, hogy milyen istentelenül vonzódik hozzá.

A buliban sok az ismerős; hol elsodródnak egymástól, hol vissza, hogy befejezzék a másik mondatát, vele nevessenek vagy csak láthatatlanul megérintsék a másik karját. Táncolnak is valamennyit, az arcuk összeér; a fiú annak örül, hogy már majdnem tudja úgy fogni a lányt, mintha amaz is akarná, hogy összetartozzanak. A sokadik milyen jól néztek ki együttre szétválnak egy-egy koktél felé. A lány csak módjával szokott inni, de valamiért most nincs megállás.

A hajnali visszaúton, a mikrobuszban teljes súlyával a fiúnak dől, akadozó nyelvvel suttog neki valamit a szeretetről, majd váratlanul megállítja a sofőrt a város szélén, hogy kiszáll. Otthagyják az esőben. Pár száz méter múlva a fiú ugyanígy tesz. Futva indul visszafelé, hamar meglátja a lányt, egy téglakerítésnek támaszkodik – a koktélok. Fél órával később és egy liter Bahama Mamával könnyebben egy taxiban ülnek. A fiú lakásánál állnak meg, csak ott engedik el egymás kezét. Emez felmegy, a kocsi pedig hazaindul a lánnyal.

A fiú tíz perccel később ágyban van. Már elnehezülne a szemhéja, amikor belehasít, hogy voltaképpen rábízta egy idegenre a részeg nőt. A könnyelműségét szidalmazva nadrágot ránt; száz szívveréssel később a pirkadat a sűrűsödő esőben találja. Széles alkoholcsíkot húzva maga után, vadul biciklizik a város túlsó vége felé. Háromnegyed óra múlva érkezik a társasházhoz, ahol a lány lakik; a combjai úgy sajognak, mintha felpumpált volna egy kamiont. Arcába húzva a kapucniját, távolabb áll meg, nehogy észrevegyék. Az első emeleti konyhában ég a villany, valóságos díszkivilágítás a szürkületben. Ott áll a lány és a párja. Valamit mondanak egymásnak, majd összeölelkeznek. A fiúnak ennyi épp elég, nem akar többet tudni; kitörli az arcából az esőcseppeket, megfordítja a kormányt.

Otthon a ruhái a padlón hevernek, majd fel kell mosni, annyira átázott rajta minden. A fiú megint a zuhany alatt áll. Homlokával a falnak dőlve élvezi, ahogy a meleg víz mossa a fejbőrét. Két éve óta most először nemhogy nem fáj a lányra gondolnia, hanem megindultságot érez. Újfajta reményt: hogy talán nemcsak birtokolni vágyik egy nőt, hanem áldozatra is képes érte. Előrébb helyezni önmagánál.

A fürdőszobából kifelé menet észreveszi, hogy a lány ott felejtette a vékony pulóvert, amiben érkezett. Nem bír ellenállni. Úgy alszik el, hogy az arca közelében tartja. Legalább érezni akarja az illatát. Emlékeztetni magát arra, hogy él. És feladata van.

nőnapszeretet

Hirdetés

Szóljon hozzá!

Ajánljuk még