A Sorsod Borsod szabolcsi szemmel

Bánhidi Lilla Miskolcon játszódó első regényével berobbant a krimiírók közé. 2023-ban a Margó Irodalmi Díj harmadik helyezettje, mellyel a legjobb első prózakötetes írókat ismerik el.

A krimiíróvá avanzsált újságíró most először vállalkozott ilyen hosszú lélegzetű mű írására. Bánhidi Lilla Miskolcon született, karrierjét a helyi médiában kezdte, majd dolgozott többek között a Magyar Televíziónál és az RTL Klubnál is. Első regényét szülővárosába helyezi, melynek kiváló ismerője. Mint ahogy honlapján olvasható, azért választotta a krimit, mert ebbe a műfajba szerinte minden belefér: izgalmas nyomozás, érzelem és humor is. Pontosabban regionális krimiről van szó, mert vállalkozik arra, hogy egy területet a maga valóságában mutasson be tájnyelvével, társadalmi problémáival vagy éppen természeti szépségeivel.

A Sorsod Borsod főhőse, Radványi Alexa öt év után tér vissza Miskolcra. Időközben Budapesten megalapozta riporteri karrierjét egy jó nevű tévécsatornánál, viszont a kulturális rovatba készített anyagokon túl nagyobb kihívásokra vágyik. Bűnügyi riporter szeretne lenni, melyet csak valami figyelemfelkeltő, ezidáig homályban lévő ügy felderítésével érhetne el. Amikor véletlenül tudomást szerez arról, hogy Miskolc környékén fiatal lányok tűnnek el, elhatározza, szabadságolás ürügyén utánajár még akkor is, ha ezzel tulajdonképpen az állását kockáztatja. Nehéz szívvel tér vissza, mert egykori rendőr szerelme is ott él, és a csúnya szakítás emléke még élénken él Alexában, de nyilvánvaló, nem kerülheti el a találkozást a férfival.

Az író Miskolc és környékének ikonikus helyszíneit egyfajta idilli leírással tárja az olvasó elé, viszont ebben a történetben mindegyikhez kegyetlen gyilkosságok kötődnek. Az Avasi kilátó, a Vargahegy, a Népkert, a Vigadó, a diósgyőri vár, a lillafüredi kisvasút, a Hámori-tó vagy Bükkszentkereszt talán még azok számára is sokat mond, akik nem ismerik behatóan Miskolcot. A bűnügyek ellenére ezek a helyek mégsem keltenek félelmet az olvasó számára, megelevenített bájukat a szerzőnek sikerült nem csupán megőrizni, de megemelni. Néhány a közelmúltban létrehozott, közkedvelt vendéglátóhely felvillantásával olyan új oldaláról is meg tudja mutatni a várost, mellyel Miskolc turisztikai vonzerejét erősíti.

Egyszerre több szereplő életét követhetjük, a szerkezet több szálból áll, amelyek fokozatosan érnek össze, ezzel pedig – mivel egy ideig nem tudhatjuk, hogyan kapcsolódnak egymáshoz – az író képes végig fenntartani a feszültséget és az olvasó kíváncsiságát. A realisztikus ábrázolásból sosem lép ki, mindez valóban megtörténhetett volna épp akkor és épp ott.

A szerzőt dicséri az is, hogy szinte patikamérlegen adagolva tudja a kétséget fenntartani és bizonyos pillanatokban a jól előkészített, kézenfekvőnek tűnő lehetséges elkövetőkre terelni a gyanút. A szemfüles olvasó azért nem akar hinni neki túl egyértelműnek tartva a lehetőséget, de nem ismeri még a végkifejletet és az író stílusát, így nem zárhatja ki az egyértelmű befejezést. Persze, eljön az a pont, amikor már nem lepődik meg az olvasó, a késleltetések és a félrevezetések ellenére egyszer csak nyilvánvalóvá válik a gyilkos kiléte. A regény tetőpontja egy filmekből kölcsönzött üldözési jelenet, amire szükség is van, hogy végre mindenre fény derüljön.

A gyilkos személyisége egyébként a pszichológia kedvelőinek is elgondolkodtató témát ad. Közvetlen motivációja egy apró, szinte jelentéktelennek tűnő tényező, ami sokáig nem is derül ki az olvasó számára. Életéről, gyermekkoráról viszonylag sok részletet papírra vet a szerző, az erre fogékony olvasó hosszan elmerenghet ezeken.

Bánhidi Lilla Miskolc szociológiájába is engedi belelátni az olvasót. Tematizálja a cigány-magyar konfliktust, a cigányság nehéz helyzetét és az őket érő diszkriminációt. Kiemeli a város fejlődését: az iparváros címkét Miskolc igyekszik levetkőzni. Ugyanakkor a város naplemente után alvilági ügyletek helyszíne is, mellyel tulajdonképpen felhívja a figyelmet az éjszakai élet veszélyeire. A nyelvezet jól tükrözi a helyi szóhasználatot, melyhez jegyzéket is mellékel a kötet végén.

Azt, hogy valójában mit takar a borsodiak körében jól ismert „Sorsod Borsod” szólásmondás, sikerült átadnia a szerzőnek. Néhol a háttérinformációk olyannyira részletes leírása nem indokolt, de összességében friss, mai történet lassan építkező kibontakozással, a thrillerek hangulatát idéző pszichológiai hatással, miközben Észak-Magyarország szép tájain kalandozhatunk.

Krajnik Ildikó