Testcserés áttörés a hidegháború fagyos hangulatában
A német újraegyesítés 25. évfordulójának ünnepi hangulata háttérbe szorította annak az érzelmektől áthatott eseménynek az emlékét, amelyet hatvan esztendővel ezelőtt a „Tízezrek hazatérte” kifejezés alatt ismert meg az NSZK lakossága. 1955. október 7-én érkeztek meg az alsó-szászországi Friedlandba azok az autóbuszok, amelyek a Szovjetunióból hozták haza az utolsó hadifoglyok első csoportját. Konrad Adenauer kancellár politikai pályafutásának egyik legemlékezetesebb sikerét harcolta ki a Kreml falai között, igaz a nyugatnémet diplomácia egyik legkalandosabb kísérletének mondható útját egy sportpolitikai lépés előzte meg.
A hidegháború fagyos hangulatában váratlan meghívást kapott az 1954-es világbajnokságon győztes labdarúgó-válogatott. A Nationalelf vendégszereplése Moszkvában – tíz évvel a világháború befejezése után – éles vitát váltott ki Bonnban, különös tekintettel a szovjet börtönökben és a Gulág hírhedt táboraiban szenvedő hadifoglyokra. A hitleri Wehrmachtnak a világháborúban több mint hárommillió katonája esett a Vörös Hadsereg fogságába, és egymillió-háromszázezer személyt eltűntnek nyilvánítottak. A szövetséges hatalmak ugyan megegyeztek abban, hogy 1948 végéig szabadon engedik a foglyokat, de Moszkva nem tartotta magát e határozathoz. Bár a meccsen a német válogatott kikapott 3-2-re, a Dinamo-stadion nyolcvanezer főnyi közönsége olyan barátsággal fogadta a vendégeket, hogy az igen óvatos kancellár döntött: nekivág a számtalan rizikót magában rejtő moszkvai útnak.
Adenauer meggyőződése szerint a Szovjetunió nélkül elképzelhetetlen volt egy újraegyesítés, a tárgyalások középpontjában éppen ezért a hadifoglyok álltak. Az idős CDU-politikus határozottsága nem maradt eredmény nélkül; a Nyikolaj Bulganyin és Nyikita Hruscsov vezette delegáció végül hajlandó volt elfogadni a kompromisszumos megoldást: a diplomáciai kapcsolatok felvételéért cserébe minden hadifoglyot hazaengednek, ráadásul Bulganyin becsületszavát is adta erre. Az újraegyesítés témája viszont lekerült a napirendről. Berlinben az egykori angol- amerikai-szovjet zóna közelében létesített menekülttáborban megkezdődtek az előkészületek a hazatérők fogadására.
A nagy múltú egyetemi város, Göttingen szomszédságában fekvő Friedland pedig még 1945-ben rendezkedett be a németek lakta kelet-európai területekről elüldözött kisebbségek fogadására, akiket azután innen irányítottak tovább az NSZK különböző településeire. Ide hozták a „Tízezrek hazatérte” első csoportját is, az eseményt 1955. október 7-én az NDR/WDR közszolgálati rádió riportere a következő szavakkal kísérte: „..messze az Ural mögött fekvő táborokból jönnek, beesett arccal, fáradt szemekkel, kezükben virág, egyesek már rátaláltak várakozó rokonaikra, és úgy vélem, hogy a most lejátszódó jeleneteket nem kell kommentálni”.
A ma kilencvenkét esztendős Richard E. a táborélet egy alig ismert részletére emlékeztetett a műsorban:
– Tizenegy év alatt nyolc különböző táborban voltam, rendszeresen áthelyeztek bennünket, nehogy baráti kapcsolatok alakuljanak ki közöttünk.
Konrad Adenauer beváltotta ígéretét, hazahozta a foglyokat, a megálmodott újraegyesítésre azonban az országnak – a kancellár legendás moszkvai útja után – még hosszú évtizedeket kellett várnia.
SzN
