Felfegyverzett szkíta harcos a múzeumban!

A nyíregházi Jósa András Múzeumban már az aulában megtekinthető a hónap "műtárgya", pontosabban műtárgyai, mert láthatunk itt fegyvereket illetve görög vázán megörökített szkíta harcost.

A régészeti leletek és a történeti források tanúsága szerint a szkíta népcsoportok a Kr.e. VII. század folyamán telepedtek meg az Alföldön, s az itt élt lakossággal együtt új kultúrát alakítottak ki, mely a Kr.e. V. századig állt fenn és a régészeti kutatásban középső vaskorként ismeretes.

A szkítákhoz köthető a fazekaskorong megjelenése a Kárpát-medencében, de ebben a korszakban terjed el a már korábban is virágzó bronzművesség mellett az új fém, a vas nagyobb arányú használata.

Tompa György, a Jósa András Múzeum régésze azt is elárulta: az Alföldön működő kovácsmesterek nemcsak a lószerszámzat egyes darabjait, hanem fegyvereket is készítettek az új fémből.

A szkíta fegyverzet jellegzetes darabjai voltak a viszonylag rövidebb (60-100 cm) reflexíjak a hozzájuk tartozó nyílvesszőkkel melyek háromszárnyú bronz nyílhegyekkel voltak szerelve. Az íjat és a nyílvesszőket a tegezben tartották amelyet görögül gorütosznak neveztek.

Korabeli forrásokból tudjuk, hogy a görög népgyűléseken szkíta íjászokat alkalmaztak „rendfenntartókként”.

A közelharc fegyvere volt a perzsa szóval akinakésznek nevezett rövödkard, melyeknek markolatát olykor sasábrázolásokkal díszítették.

A steppei lovasok jellemző fegyvere volt a vas fokos is mely szintén a közelharc során volt használatos. Ez a fegyvertípus már a preszkíta időszakban megjelent, ekkor még bronzból kovácsolták őket. Vasból készült változataik A Kr.e. VI. és V. század folyamán terjednek el nagyobb számban az Alföld és Erdély területén. Ilyen vas fokos látható vitrinünkben is.

A korai szkíta időszaktól válik a vasból kovácsolt lándzsahegy a fegyverzet rendszeres tartozékává. Ilyen fűzfalevél alakú, köpűs lándzsahegyek Tiszadobról is kerültek Múzeumunk gyűjteményébe. 

Az 1963-as  leltárkönyvi bejegyzések a tárgyak leírásán kívül sajnos más információval nem szolgálnak számunkra ezekről a fegyverekről. Egy területről egy időben való előkerülésük és egy szintén erre az időszakra keltezhető, felhúzott fülü csésze azonban valószínűsíti azt, hogy ezek a leletek egy korábban elpusztult/elpusztított szkíta temető sírleletei lehettek. 

A képeken fokost tartó szkíta harcos ábrázolást láthatunk egy görög vázán, tocábbá fegyvereket