Az egó csak játszótárs, mindenki az életfeladatával foglalkozzon!

Egy az ország perifériáján lévő kis nyírségi faluból indult, ma sikeres debreceni vállalkozó. Volt már gyógyszertári asszisztens, óvodapedagógus, pályázatíró, többször munkanélküli is. Öt éve lépett arra az útra, ami elhozta számára a sikert és a boldogságot. Ma már könnyedén, lazán és sikeresen éli az életét. Küldetésének tartja, hogy másoknak is segítsen ezt elérni. 

Coaching, tréning, önismereti tréner. Divatosan hangzó szavak, divatos szakma. Néhány éve még hírét sem hallottuk hasonlónak.
Hornyák Éva: Az emberek az utóbbi pár évben egyre tudatosabbá váltak. Egészségesebbek, boldogabbak, sikeresebbek akarnak lenni. Sokan jutottak arra az elhatározásra, hogy a saját maguk kezébe veszik az életüket, és ezért valóban tesznek is valamit. Ehhez azonban el kell jutni a tudatosság egy szintjére: amikor már nem másokra hárítjuk a felelősséget, nem hibáztatjuk a kormányt, a rendszert, a vidékiséget, és a többit… Nem bújunk a korunk vagy a családi helyzetünk mögé. Hanem saját magunkat alakítjuk át; a mentalitásunkat, a szemléletünket. Sokan átmentek már ezen a folyamaton, és közülük „példaemberek” is kitermelődtek, akik megosztják tapasztalataikat másokkal is, magukon mutatják be: lazán is lehet kiegyensúlyozott, sikeres életet élni. Az önismereti tréningek és az életvezetési tanácsadók módszerei segítségével könnyebb, gyorsabb az út ehhez. Nálam öt évvel ezelőtt kezdődött a tudatosság: új életformát választottam, és teljesen új életet kezdtem élni. Három évembe telt, amíg tisztába lettem önmagammal. Az általam bejárt út pedig bárki számára követhető és elérhető. Blogolni kezdtem, ahol leírtam, én milyen lépéseket tettem meg ezért. A tudatosabbá válás során életfeladatot is találtam: hozzásegíteni az embereket ahhoz, hogy könnyedén, boldogan és sikeresen éljenek. 

Nem volt könnyű a kezdet. Ahogy mondani szoktad: „egy periférián lévő” nyírségi kis faluból indultál.
Hornyák Éva: Mindegy, hogy falun vagy városban él az ember pillanatnyilag, mert az a közeg határozza meg, amiben a gyerekkorát töltötte: a családja, a társadalmi helyzete – az én esetemben meg még a falu közössége is. Amint kikerülünk a gyerekkorból, és átlépünk a felnőtt létbe, az addig belénk ivódott program kezd el hatni, tudat alatt irányítani. Ez az úgynevezett énkép rendszerünk, ami egészen addig működik, amíg felül nem írjuk, át nem alakítjuk olyanná, amilyenben jól érezzük magunkat. Hiszem, hogy a mélypontokkal terelget minket az élet; azért vannak, hogy észrevegyük, ha valami nincs jól. Én még ma is ugyanabban a falban lakom, ahonnan indultam, de már a saját magam igényei szerint élek.  

Nem szoktad eltitkolni, hogy neked is voltak mélypontjaid.
Hornyák Éva: Mint a legtöbb ember, én is sok mindent átéltem már. A gyerekkoromból kifolyólag nagyon alacsony önértékeléssel, alacsony önbecsüléssel, és nagyon kicsi énképpel rendelkeztem. Harmincas éveimben hat évig mélydepresszióval kezeltek. Volt egy nagyon komoly munkahelyvesztésem is, többször megéltem a munkanélküliséget. De vállalom mindezeket, mert az életem részei. A munkám során azért is engedek betekintést a magánéletembe, hogy másokat biztassak: van mindezekből kiút. 

Színes munkaköri repertoárt tudsz felmutatni.
Hornyák Éva: Harmincéves pályafutásom alatt a munkáim kapcsán sokáig jelen volt a másoknak való megfelelés késztetése. Mivel egy faluban szocializálódtam, magától értetődő volt, hogy mások elvárásai szerint kell élnem. Munkáscsalád gyerekeként hatalmas dolog volt, hogy családi biztatásra gyógyszertári asszisztens lettem. A gyerekeim születése után óvodapedagógusként 10 évet töltöttem a pályán. Kis gyerekeim és munkahely mellett végeztem el a főiskolát. Itt sok mélypontos helyzetem volt, míg férjem biztatására az akkor egyre nagyobb keletű pályázatírással kezdtem el foglalkozni. Településfejlesztőként a pályázatírás, projektmenedzselés területén 12 évig tevékenykedtem, melyben volt vezetői pozíció is. Elérkeztem egy olyan szakaszhoz, amelyben teljesen a munka és a karrier rabja lettem. A magánéletem elindult a lejtőn, családomtól, gyerekeimtől eltávolodtam. Aztán egyik napról a másikra magasabb rendű politikai erők véget vetettek a vidékfejlesztési karrieremnek. Az egy olyan pillanata volt az életemnek, amikor összeroppanhattam volna, de mégsem így alakult. Akkor találkoztam az önismeret lehetőségével.

Milyen csatornákon érkezett?
Hornyák Éva: Összeomlott körülöttem a világ, és pont akkor, amikor elhatároztam, hogy mégsem hagyom magam összeroppantani, e-mailben jött egy online önismereti tréningajánlat. Feliratkoztam, megcsináltam, és nagyon jó hatással volt rám. Onnantól kezdve láncszerűen történtek a dolgok: újabb és újabb lehetőségek kerültek a szemem elé. Könyveket olvastam, online előadásokat hallgattam. Különböző módszereket teszteltem magamon. A tizenkét éves, nagyon a realitások talaján álló, tervezős lényemmel ugrottam fejest az önismeretbe. Három év alatt tudtam belülről rendbe rakni magam. Újraépítettem azt a belső programot, amit a gyerekkoromból hoztam. Megtanítottam magamat elvárásmentesen élni. Én sem várok el ma már senkitől semmit, és nem is veszem figyelembe mások elvárásait. Meglágyítottam az egómat és elkezdtem úgy élni az életet, ahogyan nekem jó. Ebben a folyamatban egy tévéműsorban figyeltem fel a coach szakmára, és azonnal tudtam, hogy nekem ez által kell most az életfeladatommal foglalkoznom.

Kicsit misztikusan hangzik az életfeladat. Mindenki megtalálhatja? 
Hornyák Éva: Igen, meg. Ezen dolgozunk több coach kollégámmal együtt. És nem is kell olyan sokáig keresgélni, mint nekem. Nagyon jó és gyors módszerek vannak arra, hogyan találhatunk rá. Mindenek előtt el kell fogadnunk, hogy saját magunk felelünk azért, hogy milyen életet élünk. Ha eljutottunk oda, hogy vállaljuk magunkért a felelősséget, következő lépésként a belső lényünkkel kell foglalkoznunk, a gyerekkorból hozott blokkokat kell felismernünk és feloldanunk. Ehhez az egónkat – ami a tudatos énünket irányítja – le kell csendesíteni, a játszótársunkká kell alakítani. Az életfeladat a legbelső érzeteinkből bontakozik ki. Az ember pontosan érzi, ha megtalálta a neki való területet, mert abban nagyon jól érzi magát, akkor flowban van, és minden a köré is rendeződik az életében.

Nincs ebben csapda? Találok egy életfeladatot, de lehet, hogy öt év múlva már teljesen más ember leszek.
Hornyák Éva: Pontosan azért izgalmas, mert folyamatosan változunk, és változik az élet körülöttünk. A küldetésünk azonban nem lesz más, csak a munkakörök, vagy az eszközök; hogy éppen hogyan, mi által tevékenykedünk rajta. Olyan intenzív változások vannak körülöttünk, hogy muszáj is rugalmasnak lennünk, folyamatosan alakulnunk.    

Elfogadni magam, megtalálni az életfeladatomat, de állandóan alkalmazkodni a világ változásaihoz?
Hornyák Éva: Az az egyetlen állandó dolog, hogy változunk. A siker sem jelenti mindenki számára ugyanazt, de főleg külső dolgokból épül fel. A boldogság és a siker jó esetben kéz a kézben járnak. A boldogság belső önbecsülésünkből fakad: mutatja, hogy jól érezzük-e magunkat abban a létben, amiben éppen vagyunk. Sokan nem is gondolkodnak azon, boldogok-e ilyen értelemben, annyira máson van a fókusz az életükben. Van egy szerepköntösünk, amit a körülöttük lévő elvárások alakítanak ki. Gyakran ebben azonban nemcsak nem érezzük jól magunkat, hanem bele is rokkanunk. Ebből tudatossággal bárki ki tud lépni.

Ahhoz, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, és a megérzéseink, vágyaink szerint éljünk, kell valami óriási, életbe vetett bizalom. Honnan?
Hornyák Éva: Saját magamból. Az önismeret annyira sarkalatos pont az életben, hogy már óvodáskorban „oktatni” kellene. Ennek ellenében pont ott kezdjük a gyerekeknek felállítani az elvárásokat. A szülők és az intézmények felelőssége óriási. Hatéves korig az énképbe szinte minden beépül. Az aggódással például a gyerekben azt ültetjük el, hogy kicsi a feladathoz, értéktelen, és ne is csináljon semmit, mert az úgy sem lesz jó. A jó önismeret sokkal, de sokkal fontosabb, mint például az írás- vagy olvasástudás. 

Nemrég egy nőakadémiai programot indítottál. Ezek szerint tanulnunk kellene a nőiességet...
Hornyák Éva: A régióban hiánypótló lehetőségnek szánom az általam összeállított, tíz részből álló tréningsorozatot. Mivel nőként születünk, így minden nőben ott van a nőiség csírája. Az a jó, hogy a mai nők nagyon nyitottak. És az is nagyon jó, hogy észreveszik azokat a helyzeteket, amikben nem igazán érzik jól magukat. Sok dologra azonban nem tanítják/tanították meg a lányokat otthon; sokszor nem tudják a nőiességünket teljes egészében élvezni, kibontakoztatni. Több olyan terület van, amit a mai nők nem használnak, nem alkalmaznak – és ennek nemcsak ők, hanem a férfiak is megszenvedik az árát. Még ma is rengeteg nő elvárásokat követ: gyerekeket szül, de mellette még karriert is épít. Mindez csak akkor jó, ha nem az egó elvárásait követve történik. A nőket nagyon sokoldalúvá tette a mai társadalmi rendszer, azonban a legtöbbször nem vagyunk tisztában saját magunk működésével, és ezáltal azzal, hogy hogyan lehet a legtöbbet kihozni magunkból. Hogy hogyan legyünk sugárzóak, mind fizikai, mind lelki szinten. A női energiáinknak csupán 30 százalékát használjuk, pedig óriási erő rejlik még bennünk, amivel gazdagíthatjuk, szépíthetjük a világunkat. A Nőakadémia résztvevői az önismeret segítségével, főként gyakorlatok által szemléletmódot váltanak, újraprogramozzák az énképüket, megerősítik az önbecsülésüket, magabiztossá válnak. Felfedezik a külső és a belső közötti harmónia megteremtésének fortélyait, és megtanulják helyesen működtetni a női energiáikat. Megtalálják az életüket meghatározó életfeladatot, és elindulhatnak egy új irányba, vállalva megújult énjüket, hogy könnyedén, lazán és sikeresen tudják élni az életüket. 

- SJE -