Szülőföldet akart írni magának

„Szülőföldet akartam írni magamnak, mintha csak úgy volna az, hogy írunk egyet, amikor arra van szükség, hogy legyen, vagy lett volna. Senki sem találhat ki magának szülőföldet a semmiből, mindenki hozott anyagból dolgozik.” – nyilatkozta Vida Gábor az Egy dadogás története c. regényéről.

Ez a hozott anyag ebben a remek regényben Vida Gábor életrajza, amelybe beletartozik édesapja és édesanyja élettörténete mellett az előző nemzedékek históriája és Erdély történelme is.

Az Egy dadogás története így lesz egy írói pályakép, egy térségnek és magának az önéletrajziságnak is a fantasztikus regénye. A regény és írója tavaly a széppróza kategóriában kétszeresen nyerte el a Merítés-díjat, hiszen megkapta a zsűri- és a közönségdíjat is.

Március 28-án, csütörtökön 17 órakor kezdődik a MŰVÉSZASZTAL következő estje, melyre a kortárs magyar irodalom egyik sikeres szerzője Marosvásárhelyről érkezik.

Vida Gáborral az est háziasszonya és dramaturgja, Kováts Judit beszélget a MŰvész Stúdióban (Nyíregyháza, Bethlen G. u. 14.). Az Egy dadogás története című regényből színpadra állított jelenetek szereplői: Kosik Anita (úgy is, mint rendező), Horváth László Attila és Horváth Viktor, a Móricz Zsigmond Színház művészei, továbbá Kováts Dénes. Zene: Karap Zoltán és Bartus Zoltán.

Az immár második évadjában járó Művészasztal célja, hogy a magyar írók, drámaírók színe-javát bemutassa Nyíregyházán, de a szokásostól eltérő módon: nemcsak beszélgetve velük, hanem műveikből alkotott színpadi produkciók révén is.

A Művészasztal vendége volt már Boldizsár Ildikó, Grecsó Krisztián, Tompa Andrea, Dragomán György, Csabai László, Háy János, Gerlóczy Márton és Kováts Judit, a 9. vendég Vida Gábor, majd a sorozat az idén még két esttel folytatódik.

Vida Gábor Kisjenőn született (1968.03.04.), író, a Látó c. szépirodalmi folyóirat prózarovatának szerkesztője. Marosvásárhelyen él.

A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán szerzett diplomát magyar–francia szakon. 1993-ban az Éber című egyetemi lap szerkesztője. 1994. óta a marosvásárhelyi Látó Szépirodalmi Folyóirat prózarovatának szerkesztője.

Hagyományos prózát ír. Példaképeinek a klasszikus szerzőket tekinti: Jókai Mórt, Mikszáth Kálmánt, Krúdy Gyulát, Móricz Zsigmondot, Kemény Zsigmondot, Hamvas Bélát, Platónt, Dosztojevszkijt, Jack Londont.

Kötetei:

Búcsú a filmtől, 1994 (Mentor Kiadó, Marosvásárhely), Rezervátum, 1998 (Mentor, Marosvásárhely), Fakusz három magányossága, 2005 (Magvető, Budapest), Nem szabad és nem királyi, 2007 (Magvető, Budapest), Noé az indián meg a dinók, 2009 (Koinónia, Kolozsvár), A kétely meg a hiába, 2012 (Magvető, Budapest), Ahol az ő lelke, 2013 (Magvető, Budapest), Egy dadogás története, 2017 (Magvető, Budapest)

Díjai:

a Romániai Írók Szövetségének debütdíja,1994 * Arany János-díj, 2005 * a Romániai Írók Szövetségének díja, 2005 * Artisjus-díj, 2007 * Déry Tibor-díj, 2017 * Merítés-díj (széppróza kategória: zsűri- és közönségdíj), 2018