90 éves lenne a zseni, akinek neve összeforrt egy másikéval

Latinovits Zoltán 1931. szeptember 9-én született Budapesten jómódú családba – édesanyja a neves étteremtulajdonos, Gundel Károly lánya. Az apa hamar elhagyta a családot. Édesanyja második férjétől született két féltestvére, akik később szintén szép ívű pályát futottak be: Bujtor István színész és Frenreisz Károly zenész. A gimnázium önképzőkörében figyelt fel rá Bajor Gizi. Érettségi után építészmérnöki diplomát szerzett, kiválóan kosárlabdázott és vitorlázott. Színjátszócsoportban sajátította el a szama fortélyait, majd 1956-ban szerződtette a debreceni színház (1959-ig és 1961-62-ben). Játszott Miskolcon és Veszprémben, majd Budapesten élt.

Művészi pályáján elsősorban klasszikus hősöket, valamint torz lelkű gonoszokat formált meg kivételes találékonysággal, alázatos, tiszta alakításokkal. Előadóként már életében legendává vált.

Az 1960-as években rendkívüli szélsőségeket bejáró szerelem fűzte kolléganőjéhez, a nála 4 évvel idősebb Ruttkai Évához. 1960-ban Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájának miskolci próbáin találkoztak, és Latinovits haláláig együtt is éltek; 13 filmben játszottak együtt.

Utolsó levél Cserhalmi Györgynek

1976. június 4-én Balatonszemesről levelet írt Cserhalmi Györgynek:

A depresszió vagy vélt depresszió ellustított, teljesen elpuhított […] Tegnap még fél napot ágyban töltöttem. Ma végre nekiláttam a jógázásnak, favágásnak. Ezért ma jobban érzem magam. Most már mindennap háromszor megcsinálom a gyakorlatokat.

Nem sokkal később egy gyorsvonat halálra gázolta.