Azt hitte, fizetési felszólítást kapott a nyíregyházi önkormányzattól

Onderó Szilárd, a Nyírség Könyvtár Alapítvány elnöke, mikor meglátta, hogy a neki címzett levél feladója a nyíregyházi önkormányzat, nem arra számított, hogy a boríték meghívót rejt. „Te jó isten, mit nem fizettem be?” – futott át az agyán, míg ki nem nyitotta, aztán:

– Egyszerre sírtam és nevettem – mondja a 37 éves közművelődési szakember. A levélben ugyanis az állt: „örömmel tájékoztatjuk, hogy Bencs Kálmán-díjban részesítjük.” Ez a város közgyűlésének egyik legrangosabb elismerése. Azt már sejti, kik ajánlották, de az indoklás, a méltatás a pandémia miatt elmaradt. Írásban is, így bár pontosan nem tudja, hogy a meglehetősen összetett munkájából voltaképpen mi az, amiért őt érte a megtiszteltetés, a Nyírség Könyvtár Alapítvány elnökét.

Civil szervezet

A jósavárosi Ungvár sétányon 2003 óta működik a könyvtár (korábban a szakszervezeté volt). Folyamatosan pengeélen táncolnak, hiszen a saját bevételeik nem fedeznék a működés költségeit.

– A nyilvános könyvtári szolgáltatásokat nyújtó intézményektől szokatlan módon, civil szervezeti formában működünk, amiből következik, hogy pályázati forrásokból tartjuk fenn magunkat. Alapítónk a Területi Művelődési Intézmények Egyesülete TEMI),  a múlt évig hozzájuk nyújtottuk be működési pályázatainkat, azonban ma már nem ide, hanem a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítványhoz tartozunk, és oda nyújtjuk be a pályázatot. Az, hogy a népfőiskolai intézményhálózatának tagjai vagyunk, azt gondolom, hogy nekünk és a társintézményeink számára is egy olyan lehetőség, ami nemcsak finanszírozási, hanem szakmai szempontból is kivételes lehetőségeket rejt magában a jövőt tekintve – bocsátja előre.

Hogy hogyan keveredett az  alapvetően szociális szakembernek tanult fiatalember erre a területre? Nyíregyházán született, de Kótajban nőtt fel. Amikor a főiskolán 2007-ben megszerezte az első diplomáját – amit azóta követett még számos, felsorolni is hosszú lenne – a TEMI Móricz Zsigmond Művelődési Házban kapott munkát, egy ifjúsági pályázatban vett részt. Miután lejárt a projekt, akkori főnöke, aki tovább foglalkoztatni nem tudta, projektmenedzsernek ajánlotta a jósavárosi könyvtárba. A próbaidő alatt egy 15 milliós pályázat költségvetési módosítását kellett megoldania.

Ült az excel-táblázat előtt, és minden nap úgy ment haza, hogy ő ezt nem csinálja tovább, sohasem gondolta, hogy ilyen irányban indul el a szakmai pályafutása. De minden reggel visszajött. És csak megcsinálta. Azóta több kisebb-nagyobb projekt mellett 8 uniós pályázatot nyert, menedzselt és bonyolított le – az alapítvány motorját ezen pályázati források hajtják. A közművelődésben ragadt, ottmaradt, habár pályája kezdetén nem volt ilyen végzettsége. De akkor nem is kellett, azóta pedig megszerezte a közművelődési szakvizsgát, és több könyvtárszakmai és kulturális képzésen részt vett. Idén pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerzett jogi szakokleveles kultúraszervező menedzser képesítést.

A Debreceni Egyetemen alap- és mesterszakon szerzett első diplomái államilag finanszírozott képzések voltak. Az azóta szerzett végzettségek azonban már fizetősek, így szerzett további okleveleket és tudást mint mentálhigiénés szakember, majd később mint okleveles emberierőforrás-tanácsadó is. Tanulmányait azonban sohasem öncélúan végezte, az önmagával szemben támasztott folyamatos fejlődési igénye mellett az a cél motiválja, hogy a végzettségeit felhasználva tudjon hatékonyan dolgozni. Ennek köszönhetően tart többek között tréneri foglalkozásokat, de ha kell mentorál, segítő beszélgetéseket folytat, tréningeket tart vagy éppen oldja meg az intézménye életében felmerülő jogi problémákat.

– Szeretem a jogot – mondja, hozzátéve: "ezen a végzettségen is gondolkodtam, mert a jog mindennek az alfája és az omegája, még ha nem is vesszük észre. Olyan, mint a levegő: körülvesz minket."

Azt mondja, nyilván az is benne lehet a díjban, hogy egy művészet a működés. Nem csoda hát, ha sok mindennel foglalkoznak – próbálják inkább közösségi és szociális térként működtetni az Ungvár sétányon lévő könyvtárat, annak érekében, hogy egy olyan kulturális létesítmény legyen, ahová szívesen térnek be és vissza az emberek.

Szakmai szabadság

Hallatlan optimizmussal azonban leszögezi: civil szervezetként megvan az az előnyük, hogy hatalmas szakmai szabadsággal rendelkeznek, az elképzeléseik megvalósításának nincs határa, a megvalósítás tárháza végtelen – ugyanakkor tény, folyamatos a függés a pályázatoktól. Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata is elismeri munkájukat, már több éve vissza nem térítendő szakmai tevékenységet biztosító és működési támogatásokkal segítik az alapítványt, amik nélkül még nehezebb lenne a fennmaradásuk. A Jósavárosban élők vagyoni helyzete nem a legkiemelkedőbb a városban, itt nem a leggazdagabbak élnek. És amikor húzni kell a nadrágszíjon, az az első, hogy a kultúrára szánt összeget törlik a családok a költségvetésből. Arra, hogy bármiért pénzt kérjünk, nem is gondolhatunk – mondja Onderó Szilárd. Ugyanakkor nagyon érdekes és meglepő, hogy a kapcsolatrendszerük hatalmas, napi szintű a lakossággal.

– A sarokig nem tudok elmenni, hogy ne váltsunk szót, sok civil szervezettel ápolunk napi szintű kapcsolatot, ismerjük a lakossági igényeket – mondja Onderó Szilárd. Szeretek itt lenni ebben a városrészben, mert azt tapasztalom, itt valódi, élő közösségek működnek és az emberek is ott segítik egymást, ahol tudják, ami véleményem szerint példaértékű.

– A programjaink éppen azért olyan sikeresek, mert ismernek minket, bíznak bennünk, tudják, értük dolgozunk – vélekedik a Bencs-díjas.

És jött a járvány

A pandémia őket is új helyzet elé állította. A közművelődési intézmények voltak az elsők, amelyeket a járvány súlyosbodása után elsőként bezártak. A saját bevételeiknek – fénymásolás, nyomtatás, szkennelés, laminálás, spirálozás – rögtön búcsút is inthettek. Na, nem, mintha ettől vetette volna fel őket a pénz. A bevételeknek ugyanis alig 10 százaléka származik ebből. A pandémia azonban ettől is megfosztotta őket. S hiába a nyitás, a korábbi ügyfelek nagyon lassan szivárognak vissza. – Vakarom a fejem, hogyan lesz ez a továbbiakban – mondja Onderó Szilárd. A pályázatok ugyanis éves támogatások. Gyakorlatilag – hát üres a kassza, mondhatjuk – teszi hozzá nevetve. – De nem foglalkozom vele, december 31-ig nyugodt vagyok. És valahogy mindig van – bizakodik.

Az egyik legnépszerűbb rendezvényük a szabadegyetem volt. Nagyon szerették, teltházas programot sikerült szervezniük 2018-ban és 2019-ben 3-3 napra. Akkora volt az érdeklődés, hogy a megyei könyvtárban tartották meg, naponta 130-an vettek részt rajta. Büszke még a tanoda projektjükre, ahol hátrányos helyzetű fiataloknak nyújtottak segítséget a tanulásban, táboroztatták őket, de foglalkoztak már fogyatékkal élő gyermeket nevelő családokkal, vagy éppen pártogói felügyelet alatt állókkal.

– Ezek a tevékenységek nem igazán mondhatók tipikus könyvtári feladatnak, de az alapító okiratunk ezekre is lehetőséget biztosít, ami civilségünk egyik legnagyobb előnye, hiba lenne nem élni vele – mondja.

Ötletek kellenek

A közművelődésben kevéssé ismert fogalom az „én idő”. Az ember agya 0-24 órában kattog az újabb ötleteken.

– Igyekszem pihenni – a lelki egyensúly nagyon fontos – magyarázza Onderó Szilárd. – Engem a versírás kapcsol ki, az a katarzis, és nagy örömömre, a visszajelzések jók. 3-4 éve írok verseket, közülük 100 az, ami vállalható biztosan. Az első verset egy hajnali óra ihlette. Nem jött álom a szemére, nem tudta, miért nem. Akkor felkelt, és elkezdett írogatni. De mint mindennek, ennek is megvan a maga ideje, mert itt is a minőség, és nem a mennyiség élvez proiritást számára. A lényeg: „magvas, jól megfogalmazott gondolatok legyenek. Igyekszem úgy írni, hogy ne öncélú legyen, sokakhoz is szóljon” – mondja. Rímekre törekszik, s hogy a verssorok ütemesek legyenek. Most már a formára is odafigyel, hogy vizuálisan is más legyen egy-egy vers.

  Országos ismertségre akkor tettek szert, amikor a pandémia alatt kollégájával, Csabai Lászlóval felajánlották az olvasóknak: házhoz viszik a könyveket. Könyvet házhoz – a szolgáltatást nem szokványos videókkal népszerűsítették, melyeket a Facebookon tettek közzé. Szellemes filmjeikkel sikert arattak. Sikeres volt a könyvet házhoz akciónk. Kocsink nem volt, hát gyalog vittük őket Lacival. Inkább az idősek körében volt népszerű. És persze, miután az ajtóban való kiszolgálást nem tiltotta semmi, hát ott is lehetett kölcsönözni a könyveket. Aki erre járt, és becsengetett, az ajtóban kiszolgáltuk. Nem tudtunk otthon ülni és várni, hogy mi lesz - árulta el.

Tik-Tok és az olvasás élménye

– A járvány alatt, amikor kénytelenek voltunk zárva tartani, valamit mégis akartunk adni, így „Otthon is együtt” címmel helyi ismert és elismert írók, költők munkáit vitték kamera elé, véleménye szerint izgalmas és igényes módon. Ám a fiatalabb korosztály számára is népszerűsíteni szerették volna az olvasás élményét, így a Tik-Tok-on is megjelentek munkatársával humorosabb videóikkal  – itt jegyzi meg: ha újrakezdhetné, az operatőri munkát is megtanulná, mert nagyon tetszik. Ez adta az ötletet, hogy operatőrök és rendezők bevonásával a közelmúltban mozivászonra vigyék 12 alkotó, köztük az ő egyik versét is. – Nagyon büszke vagyok, hogy ezt így összehoztuk, azt hiszem, valami egyedülállót alkottunk, remélem mások is követni fogják a példánkat, és a közösségi platformokon nem csak a többségében bugyuta tartalmak jelennek majd meg – jegyezte meg. A járvány miatti lezárásokat a kulturális intézményekkel kezdték. Mondtam, bajok lesznek, ha vége, nem is tudni, mi lesz a folytatás. A járvány a közösségi életet vágta el – magyarázta. – A közösségi, a kulturális, szabadidős tevékenység sérült. Érezhető a bezártság hatása: a beiratkozás, kölcsönzés, rendezvényeken való megjelenés töredéke a másfél évvel ezelőttinek.

Közösségi élmény

S hogy abban a világban, amikor az emberek többsége a számítógépet, okostelefont részesíti előnyben, miért érdemes könyvtárba járni, a közművelődésben dolgozni? – Remélem, mindenki megtapasztalta, hogy az online nagyon jó, csak pont a közösségi érzést nem kapjuk meg. Online nem tudunk töltekezni egymással, az előadóval. Egy monitor soha nem fogja visszaadni azt az élményt, amit a személyes jelenlét nyújt. Az online csak egy ablak a világra. Az élményért az ajtót kell kinyitni, el kell menni – vallja.
– Vonattal jöttem haza Pestről, fiatal lány ült velem szemben – mondja végezetül.–- Könyvet olvasott, lapozott. Nagyon jó érzéssel töltött el. Megerősített abban, hogy könyvekre mindig szükség volt, van és lesz és remélem, hogy a Nyírség Könyvtár Alapítvány továbbra is olyan helyet tölt be Nyíregyházán, ami még sokáig a lakosság szolgálatában állhat.
Cs.K.