Bárány Frigyest Nyíregyházán helyezik örök nyugalomra

Életének 93. esztendejében, április 9-én elhunyt Bárány Frigyes Jászai Mari-díjas érdemes és kiváló művész, a megyeszékhely díszpolgára, a Móricz Zsigmond Színház alapító és örökös tagja.

Temetése május 4-én, csütörtökön 13.30-kor lesz az Északi Temetőben (Nyíregyháza, Pazonyi tér 5.).

Bárány Frigyes esztergomi bencés szerzetesi gimnázium tanulója volt, maga is felöltötte előbb a kék, majd a fekete reverendát. Sikerrel kezdte teológusi tanulmányait, harmadéves korában a kórus előénekese lett, infirmáriusként a gyengélkedő hallgatókat istápolta, majd váratlanul mégis bejelentette távozását. Így lett azután - további kitérők után - Thália papja - olvasható az önkormányzat nekrológjában. A színjátszás alapjait Makay Margitnál tanulta, ezt követően az Állami Déryné Színház szerződtette. Első szerepe a Rómeó és Júliában volt, mindjárt kettő is: Benvolio, valamint a
Herceg.

1960 és 1964 között a debreceni Csokonai Színházban játszott. Itt rendezte őt Szász Károly, aki egy baráti társaságban hívta fel rá a Jókai Aranyemberéből nagyjátékfilmet forgató Gertler Viktor figyelmét. A film szereplői közül egyedül Kacsuka Imre kapitány megformálója hiányzott, aki eredetileg Darvas Iván lett volna, de a színész ’56-os szerepléséért még tiltólistán volt. A karakterében hasonló Bárány Frigyes jó ötletnek bizonyult: a film 1962-es bemutatója országos ismertséget és számos további film- és televízió-szerepet hozott a fiatal debreceni művésznek. 1964-ben a József Attila Színházhoz szerződött. Együtt játszott Darvas Ivánnal és Koncz Gáborral a színháztörténeti jelentőségű Becket vagy Isten becsülete című Jean Anouilh drámában; a 7 évad alatt többek közt partnere volt Szemes Marinak, Bodrogi Gyulának, Gobbi Hildának és Láng Józsefnek. 1971 és 1972 között a Győri Kisfaludy Színház, 1972 és 1974 között a szolnoki Szigligeti Színház művészeként játszott. 1974-től 1981-ig a Pécsi Nemzeti Színházban lépett fel, ahol többek között megformálta Moliere: Don Juan című művének címszerepét, amit addig rajta kívül csak Gábor Miklós játszott az országban. Majd ugyanitt hét éven át végigjátszotta a Nógrádi Róbert igazgató, Czimer József dramaturg és Sík Ferenc főrendező nevéhez fűződő Illyés-drámák korszakát.

1981-től alapító majd örökös tagja a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatának.

Így vallott erről: „Nagyon örültem, hogy így hozta a sors. Úgy érzem magam Nyíregyházán, mintha itt születtem volna. Ez itt számomra a csönd és a béke szigete.” (Baraksó Erzsébet és Bodnár
István: Thália papja). Klasszikus és kortárs darabok egész sorának karakterszerepeiben aratott szakmai elismerést és közönségsikert, regisztrált bemutatóinak száma 157. Közel negyven éven át szerzett a nyíregyházi nagyérdeműnek emlékezetes perceket, művészeti tevékenysége bekerült Nyíregyháza értéktárába is. 1990-es nyugdíjba vonulása után is aktív maradt, megbecsült művésze volt a társulatnak, sőt a nézők nagy örömére filmekben is feltűnt.