„Mintha egyre inkább ráborulna a sötétség az emberekre”
A történelemben az ember messzire kalandozhat a teremtőjétől, de végül mégis mindig az igazság és a teljes valóság érvényesül, hiszen "sem az egyéni életünk, sem az emberiség élete nem korlátozódik a földön eltöltött időre, hanem az örökkévalóságba tart, az embert szerető Istennel való találkozás felé" - fogalmazott Erdő Péter.
A bíboros szerint az emberiség gondolkodására és működésére is mintha egyre inkább ráborulna a sötétség, amelyben az ember elveszíti az irányt, amelyben csak magára figyel, nem látja élete célját és a másik embert.
"Nem látjuk a dolgok igazi rendeltetését sem, mert nem vesszük észre a világunk mélyén ránk mosolygó, szerető és személyes Istent."
Pedig az angyali szózat pontosan azt kívánja, hogy legyen dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön az embereknek, akiket szeret az Isten.
"Új, otthonos, magabiztos és derűs világnézet a kereszténység", és nem is csak filozófia, hanem "személyes szeretetkapcsolat az értünk emberré lett Istennel és miatta, benne és általa egymással is".
Jézus azt mondja magáról: "Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben." Jézus nem egy életfilozófiát hozott, nem puszta tanítást arról, hogyan lehet észszerűbb vagy kellemesebb az életünk, hanem személyesen jött el.
Ha vele élő kapcsolatban vagyunk, akkor kapnak igazi fényt a dolgok és az emberek, akkor valóban benne járunk az igazi fényben, és minden tettünket - azt is, amelyet máskor csak rutinból végzünk, a reggeli keléstől a tanuláson és az utcai közlekedésen keresztül a munkáig - bevilágítja a fény.
"A betlehemi éjszakában támadt fény világítsa be a népek életét és a mi életünket is, mert Krisztus értelmet ad az életünknek, eligazít bennünket, és segít abban, hogy egymás iránt szolidáris szeretettel éljünk"
- fogalmazott Erdő Péter.
