Az is kevés, ha valakinek Jackie Chan az édesapja.
A sanghaji helyi kormányzat nemrég olyan törvényjavaslattal állt elő, amelynek értelmében bármelyik celeb, akivel szemben eljárás indult kábítószerek használata miatt, legalább három évig nem jelenhetne meg sem a televízió képernyőin sem a sajtóban máshol. A kínaiak tehát nem viccelnek a zéró toleranciával, és mindent bevetnek, hogy eltántorítsák a lakosságot a narkotikumok használatától.
A hatóságok javaslata nem újszerű, minden előzményt nélkülöző ötlet, hanem hosszabb folyamat szüleménye. A drogfogyasztó celebek elleni kampány tavaly augusztusban kezdődött Jackie Chan fiának, Jaycee Channek és tajvani színész barátjának, Ko-Cseng-tungnak (Ke Zhen-dong) az őrizetbe vételével. A tékozló fiatalokat kábítószer fogyasztásával és terjesztésével gyanúsították az ifjabb Chan lakásán talált mintegy száz gramm marihuánával összefüggésben. Akadnak olyan olvasók, akik persze elmosolyodnak, hiszen „csak fűről” van szó, de a kínai hatóságok nem tesznek különbséget a kábítószerek között.
A fiatalúr hat hónapot töltött rács mögött, és szabadulása után többször is bocsánatot kért. Az ügy külön pikantériája, hogy apját, Jackie Chant 2009-ben az országos drogellenes kampány arcának választották Kínában. A színész korábban azt nyilatkozta, hogy szomorú és szégyelli magát a történtek miatt. A tajvani híresség tizennégy napi elzárással úszta meg tettét, de barátjával ellentétben zokogva kért bocsánatot többször is rajongóitól és szeretteitől. Kétségbe vonható, hogy a tajvani színész ennyire őszintén megbánta volna tettét. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a két fiatal és az utánuk „lebuktatott” közszereplők megtörésével akarták rajongóikat elijeszteni attól, hogy hasonló hibába essenek.
Kínában tán nem is a kábítószer használata a legnagyobb probléma (hivatalos becslések szerint tizennégymillió drogfüggő van az országban), hanem a kábítószerekkel, leginkább a metamfetaminokkal való kereskedelem, és ez elsősorban a déli tartományokra, legfőképpen Kantonra jellemző. A szigorú büntetéseket maga után vonó bűncselekmény ugyanakkor nagyon jól jövedelmez; a bűn bűnt szül, és ezért a kínaiak már csírájában akarják elfojtani a drogfogyasztást és a vele kapcsolatos tevékenységeket, még ha gyakran túlzásokba is esnek. Ennek kiváló példáját adják a tavalyi rendőrségi razziák Pekingben, amikor szúrópróbaszerűen állítottak meg gyanús külföldieket, illetve vizeletminta adására kényszerítették a kiszemelt bárok általában külföldi egyetemista vendégeit.
A kábítószer forgalmazásából keletkező nem törvényes úton szerzett hatalmas jövedelmet valahogy tisztára kell mosni. Erre példaként az illegális pénzügyi tevékenységet folytató „földalatti” bankok szolgálnak, ahol a szerencsejáték, a sikkasztás, a korrupció és a kábítószer-kereskedelem útján szerzett, igencsak nagy mennyiségű pénzt kezelik. A kínai hatalom nagyban gondolkodik, a kereskedelemben az elosztó, a vásárló és a fogyasztó egyaránt bűnrészes, s bár más-más törvények vonatkoznak rájuk, a büntetés a maga nemében szigorú: a többéves szabadságvesztéstől a halálbüntetésig terjed. A bűncselekmény súlyát általában a narkotikum mennyisége és milyensége határozza meg, de arra senki se számítson, hogy elnézik egy „füves cigi” elszívását. Azért sem, mert a hatóságok munkatársait nem okítják ki a drog és drog közötti különbségekről: ha törvénysértés történt, eljárnak az ügyben.
Visszatérve a celebekre: nem csak a sanghaji helyi kormányzat büszkélkedhet a találékonyságával a drogmegelőzés módszereit illetően. Az ország egyik legfejlettebb és leggazdagabb területének számító Kantonban rohamosan nő a metamfetaminok fogyasztása és kereskedelme. A tartományban szinte állandó jelleggel folynak a kábítószer-ellenes kampányok, habár egyes tisztviselők szerint nem mutatnak eredményeket. Volt arra is példa, hogy tízezres tömeg előtt ítélkeztek drogkereskedők felett – többüket halálra ítélték – illetve ugyancsak a nyilvánosság előtt égettek el több száz kilogrammnyi lefoglalt kábítószert.
A gazdasági és társadalmi károk mellett van még egy ok, amiért a kínai hatalom nagyon érzékeny a kábítószerekre. Ez pedig nem más, mint a császári Kína hanyatlásához és bukásához nagyban hozzájáruló ópium. A kínaiakban elevenen él az a sötét időszak, amikor a britek emberek ezreit szoktatták rá a kábító hatású anyagra, miközben újabb és újabb engedményeket zsaroltak ki a hatalomtól. Ráadásul pont Kanton esett ennek a gyarmatosító politikának az áldozatául; nem meglepő tehát, hogy a drogkereskedelem semmilyen formáját nem tolerálják a mai Kínában. Ahhoz pedig, hogy valaki megússzon egy droggal kapcsolatos bűncselekményt, nagyon jó kapcsolatokkal kell bírnia, s mint láthattuk, sem a külföldi útlevél nem segít, sem az, ha valakinek Jackie Chan az édesapja.
SzN