Az ököritói tűzvész az egész világot megrázta

Húsvét közeledtével egy több mint száz éve történt tragédia árnyékolja be az ünnepi készülődést Ököritófülpösön és több környező településen. Az akkori szatmárököritói tűzvésznek 312 fiatal élet esett áldozatul. A mai napig az ország legsúlyosabb tűzeseteként tartják számon, Európában a Titanic tragédiája után a második legtöbb halálos áldozatot követelő katasztrófa, amelyről számos lap címoldalán számolt be, szerte a világon.

1910-ben, immár 111 éve történt - akkor március 27-ére esett húsvéthétfő -, hogy a fiatalok bált rendeztek Ököritófülpösön, a pajtában. 18 településről érkeztek fiatalok a táncos mulatságra. 

A magtárként használt pajtában korábban is rendeztek mulatságokat, de, mint a korabeli híradások beszámoltak róla, akkor már meglepetősen leromlott állapotban volt, faszerkezete kiszáradva, száraz szalmával fedve, ráadásul a korábban odabent tárolt magvakat sem takarították el rendesen a földről. Habár a pajtának több bejárata is volt, csak egy oldalsó ajtón lehetett bemenni, itt árulták a beléptijegyeket is.

Érkeztek a bálba helyből, az akkor Szatmárököritónak nevezett településről, valamint a környező falvalból, összesen 18 helyről. A fiatalokat a szüleik is elkísérték, így becslések szerint 650-en lehettek ott a mulatságon.

A visszaemlékezések szerint a belépésre szolgáló ajtón kívül a többit elzárták, részben padokkal, illetve a fellépő zenekaroknak épített emelvénnyel. A világítást lampionokkal - sertéshólyagokba helyezett gyertyákkal - és petróleumlámpákkal oldották meg. Mindez előrevetítette a későbbi tragédiát.

Egészen éjfélig zavartalanul mulattak a fiatalok, mígnem éjfél tájban az egyik hólyagból készült lampion meggyulladt. Az égő hólyaglámpát az egyik zenész, Pinczés Lajos klarinétos, az egyik túlélő és szemtanú vette észre. A bálozók nem foglalkoztak vele, egy huszár viszont, akinek keze ügyében volt a kardja, elővette, és el akarta vágni a spárgát, hogy majd a földön eltapossa a lángokat. A lampionokat azonban a szervezők ezúttal dróttal rögzítették... A lendülő, égő lampion a zsúptetőnek csapódott, és a száraz szalma egy pillanat alatt lángot fogott. A tűz irgalmatlanul gyorsan terjedt.

Kitört a pánik. A tömeg az egyetlen, szűk ajtón menekült a lángok elől. Sokan tűzhalált haltak, míg másokat az ajtó felé tolongó tömeg tiporta vagy nyomta halálra. Családok, fiatal párok vesztek oda, összesen 312-en.

A tűzről a Nyugat című lapban számolt be Móricz Zsigond, aki később A fáklya című regényében emlékezett meg a szatmárököritói drámáról. Bálint István nyugalmazott ököritófülpösi iskolaigazgató folyamatosan gyűjtögette a tragédiával kapcsolatban fellelhető dokumentumokat, forrásanyagot, majd Tűz és Tánc címmel írt könyvet, melyben a századeleji tragédia hiteles történetét igyekezett megismertetni. 

Ököritófülpösön a tragédia óta minden évben megemlékeznek az 1910-ben történt tragédiától. Nem volt ez másképpen idén sem. Kukucskáné Laboncz Márta Ököritófülpös polgármestere március 27-én, az évforduló napján helyezett el koszorút az ököritófülpösi temetőben az áldozatok tiszteletére állított emlékoszlopnál.