„Magyarnak orvosság, németnek halál”
„Sört, pálinkát soha, mert az első lustít, az utóbbi idegessé tesz. Jobb nem inni szeszt, mint inni, de hát, mint egyszeri orvos a töltött káposztáról feljegyezte: magyarnak orvosság, németnek halál”.
Az 1900-as évek elején a Good Templar rend saját megfogalmazása szerint áldásdús tevékenységet folytatott az iszákosok megmentésére, ennek során arra is kereste a választ, az alkohol hogyan befolyásolja vívást. A fent idézett sorokban a választ is megtalálták, e szakvéleményre a Huszadik Század című folyóiratban leltünk rá.
„ A tudomány már régen eldöntötte, hogy az emberi szervezetnek alkoholra semmi szüksége nincs, eldöntött kérdés az is, hogy az alkohol, ha legcsekélyebb mértékben is visszaélünk vele, károkozó méreg, a vitás tehát csupán egy lehet, hogy árt-e a mérsékelt alkoholfogyasztás is és különösen, ami minket illet, árt-e a sportolónak”
– írja az idézett tanulmány. Aztán a huszadik század folyamán lett az alkoholból a magyarnak és németnek is orvosság az izgalom ellen, éppen egy másik fegyveres sportágban, amelyhez párbajtőrre és pisztolyra is szükség volt.
A sport és az alkohol legmagasabb szintű és legismertebb találkozása a hatvanas években történt, amikor az öttusázók rájöttek, hogy egy kis tokaji, egy kis pálinka – ki mit szeret – kimondottan jót tesz a lövészet előtt. Oldja a feszültséget, a versenyző szebbnek lát mindent, és még tisztábban a céltáblát.
Az új teljesítményfokozó szer használatának Herbert Polzhuber esete vetett véget, aki négy olimpián járt, de nem ettől lett híres. Az 1965-ös lipcsei világbajnokságon – egyes jelentések szerint – tíz sör és egy üveg konyak elfogyasztása után állított be a lőtérre. Akkor még természetesen nem a mai, ártalmatlan lézerpisztolyokat, de nem is légpisztolyokat használtak, hanem sorozatlövésre és az élet kioltására alkalmas, éles fegyvereket. Az osztrák Polzhuber – erre magyar szemtanúk is vannak – ilyennel kezdett lövöldözni, nemcsak a céltábla irányába, hanem a földre is, aminek hatására a nemzetközi szövetség bevezette a szondáztatást.
Hivatalosan ekkor ért véget a célzóvíz története, és eljött a heminervin nevű nyugtató, továbbá a trazikor nevű béta-blokkoló (pulzuscsökkentő) szer divatja – de ez már egy másik történet. A sport és az alkohol kapcsolatának talán legnépszerűbb esete azóta Ivan Uhov 2008-as lausanne-i magasugrása. A barátnőjével összevesző, pekingi olimpiáról lemaradó orosz atléta a vodka és a Red Bull keverésével igyekezett szárnyakat kapni, de ebből mélyrepülés lett, rá a szivacsra. A felvétel még mindig megtalálható a legnagyobb videómegosztón, három és fél millióan már látták, tízszer annyian, mint Uhov győztes ugrását négy évvel később a londoni játékokon. Pedig a léc itt is, ott is a helyén maradt.
SzN.